A piros alma és a bátor lépés – gyógyító mese az első lépésről és a belső egyensúly megtalálásáról
Vannak gyermekek, akik nem sietnek. Nem rohannak bele a világba, hanem figyelnek, érlelnek, várnak. És egyszer csak, a maguk idejében, megérkeznek. Ez a mese nekik – és az őket szerető, türelmes szüleiknek – szól.
A kisgyermekek mozgásfejlődése egyéni és sokszor nehezen kiszámítható folyamat. A szülői aggodalom gyakori, főként akkor, ha a kortársak már „haladnak”, míg a gyermek még kivár, látszólag nem akar elindulni. A mese, amit most megosztok, nemcsak egy kedves történet egy piros almáról és egy bátor kislányról, hanem belső képeket teremt, amik segíthetik a gyermeket a mozgásos biztonság megélésében, az egyensúlyérzet fejlődésében és az első lépések megtételéhez szükséges bátorság kialakításában.
A következő gyógyító mese alkalmas esti elcsendesedéshez, mesehallgatáshoz, vagy akár mesemeditációként is használható.
Gyógyító mese:
A piros alma és a bátor lépés
Volt egyszer egy kisgyermek, akit úgy hívtak: Lili.
Lili szeretett ülni a puha szőnyegen, építőkockát pakolni, és figyelni, ahogy mások járnak. Ő maga nem akart felállni. Úgy érezte, ha megpróbálja, elbillen a világ.
Egyik nap Lili meglátott egy piros almát a szőnyegen.
Anya odagurította neki mosolyogva.
Lili kinyúlt érte, megfogta, és szorosan markolta. Az alma hideg volt, sima, és egészen igazinak tűnt.
Lili érezte, ahogy a tenyerébe simul. És valami furcsa történt:
a lába mintha könnyebb lett volna,
a teste pedig… mintha tudta volna, merre van az egyensúly.
Lili nem gondolkodott.
Csak felállt.
A kis piros alma a kezében volt.
A világ nem billent el.
A szoba nem fordult ki.
Lili megtette az első lépést – majd még egyet.
Az alma ott maradt vele a következő nap is.
És bár egy idő után már nem kellett hozzá,
Lili sosem felejtette el, mit érzett abban a pillanatban,
amikor a kezében egyetlen piros alma
elég volt ahhoz, hogy bátor legyen.
Szakmai gondolatok a mese hátteréről
Ez a mese a mozgásos bátorság megszületését mutatja be szimbolikus formában. Az alma a stabilitást, a „megfogható biztonságot” jelképezi, ami sok esetben lehet egy szülői tekintet, egy kedves tárgy, egy ismerős hang, vagy épp egy konkrét tárgy, amihez a gyermek kötődik. Az a belső pillanat, amikor a gyermek úgy érzi, „elég erős vagyok”, gyakran nem látványos – de alapvető fontosságú.
Miért hasznos ez a mese?
- Segíti a belső képek építését, amik előmozdítják a mozgásos döntések érését.
- Belső megerősítést ad: „Én is meg tudom tenni, amikor készen állok.”
- Elcsendesít, fókuszt hoz, csökkenti a mozgással kapcsolatos szorongást.
- A szülő is kap egy képet arról, milyen fontos a türelem és a bizalom a gyermek fejlődésében.
Hogyan meséljük?
- Esti mese idején, ölelésben, nyugodt környezetben, lehetőleg többször elmondva.
- A mese közben figyeljük a gyermek arcát, reakcióit, mozdulatait – ezek sokat elárulnak arról, hol tart a belső folyamataiban.
- Akár saját alma-tárgyat is készíthetünk – piros gombolyag, játékalma vagy egy igazi gyümölcs is lehet a „mesealmája”, amit kézbe foghat mesélés közben.
Végszó
Minden gyermek másképp indul el – és minden első lépés mögött ott van egy belső, láthatatlan világ, amit megérteni, megtartani, kísérni a legszebb szülői és nevelői feladatok közé tartozik.
A „piros alma” minden gyermek kezébe odagurítható – szeretettel, bizalommal, és azzal a biztos tudással, hogy ha eljön az ideje, lépni fog.
Szeretnél további gyógyító meséket vagy szakmai elemzéseket a gyereknevelés világából?
Látogass el a neveljjol.com oldalra, vagy kövess a TikTok-on: @nevelj.jol
Találsz ott szülőknek szóló videós tartalmakat, gyakorlati tanácsokat, és hamarosan letölthető mesekísérő anyagokat is!
